(A West Balkán tragédia áldozatainak, Kinga, Emese és Rita emlékére)

Kérlek, ébredj… / Nyisd fel a lelked…, /

Érjen hozzám, / Érezzem át! /

Ha jelzek, készülj, / Csak el ne szédülj, /

Mert sok lesz az út még… / De túléljük a végén!/

Most indulunk, hisz vár egy másik hely, /

S visszaút is máshol integet! /

Csak így változhat az élet végleg, /

És pusztulhatnak el a szürke évek! /

Egy hang marad a szélben, /

S két szív rohan az élen! /

A sors szemébe nézel, /

Ami feltárult előtted! /

Készülj, kérlek… / Nincs már messze… /

Csak maradj mellettem! /

Fogd kezem, ne engedd el! /

Most indulunk, hisz vár egy másik hely, /

S a visszaút is máshol integet! /

Minden felhő elszáll most feletted, /

És sötétség többé már nem áll előtted! /

Egy hang marad a szélben. /

S két szív rohan az élen! /

A sors szemébe nézel, /

Ami feltárult előtted! /

Kezdhetsz mindent előröl, /

De most vigyázok rád minden erőmből! /

Kezdhetsz mindent elölről… /

Kezdhetsz mindent elölről /

De most vigyázok rád minden erőmből! /

Kezdhetsz mindent elölről./

Egy hang marad a szélben, /

S két szív rohan az élen! /

A sors szemébe nézel, /

Ami feltárult előtted! / Nézz az ég felé… /

Nézz az ég felé… / Nézz az ég felé… / Nézz az ég felé!